Ma már történelem

A Kerekasztal lovagjai

A „Három Nagy” civil szövetség (ahogy önmagukat nevezték a TESZ, a TÉT, és a TÁKA vezetői) 1991-től több kísérletet tett egy népfront-szerű – ma úgy mondanák: ernyőszervezet- tömörülés létrehozására. Az első kísérlet 1992-ben történt, a Civil Parlament megalakításával.
 Az előkészítő tárgyalásokat megzavarta, hogy Szabó Miklós, a Társadalmi Kamara (TÁKA) elnöke kivonult. Szabó gyorsan összehívott egy ellen - Civil Parlamentet, amely azonban rövid életű volt. A Civil Diéta megalakításakor Főcze Lajos, az Autonóm Szakszervezeti Szövetség, és Bányai Péter, az Állampolgári Jogvédő Liga elnöke a civil szféra megosztottság elkerülése érdekében a megalakulás elhalasztását ajánlották a 60-70 fős társaságnak.
 A Társadalmi Érdekegyeztető Tanács (TÉT) társelnökei - Dr. Kemény László, Kristó Nagy István, és Schmuck Andor) azonban tántoríthatatlanok voltak, s a „ki kit győz le” szellemében meghirdették a Civil Parlament alakuló ülését. Ezen is csak öt-hat tucat szervezet képviselői (voltak köztük egykori SZOT és BM-alkalmazottak is…) jelentek meg, ez pedig azt jelentette, hogy a CP sem képes a civil szervezetek integrálására. A Civil Parlament elnevezés azonban olyan jónak tűnt, hogy – Főcze és Bányai ezen az ülésen is kifejtette- azt meg kellene őrizni arra az időre, amikor a civil szervezetek valóban képesek lesznek egy alternatív parlament létrehozására. Mindketten bejelentették, hogy az általuk képviselt szervezet nem írja alá a megalakulás dokumentumát.
 Ennek ellenére a CP –többségében a TÉT tagszervezeteiből- dr. Sebestyén Péter alkotmányjogászt választva elnökének, megalakult. Az idős ember –a TÉT irányításával- látszólag önállóan dolgozott, az informális szerveződés élén. Sebestyén -jogász lévén- jól tudta, hogy a legitimáció nélküli szervezet kizárólag a civil szféra megosztására alkalmas, annak ülésein megrendezett „szavazások” senkit nem köteleznek semmire, legfeljebb néhány veterán emelgeti büszkén a kezét, miközben a sajtó jóízűen csámcsogott a művitákon. Arra is alkalmas volt ez a szerveződés, hogy néhány valódi, tagsággal is rendelkező civil szervezettel legitimizálja a pártállami időkben létrehozott népfront-fiókákat. No, meg arra, hogy a lobogó ősz hajú, tupírozott kecskeméti kiskakas –meg néhány elvtársa- büszkén írja a névkártyájára, hogy „a Civil Parlament képviselője”…
 Kétségtelen, hogy a Civil Parlament túlélte a Civil Diétát, s az elmúlt tíz év során időről időre „üléseket”, sajtótájékoztatókat tartott. 1994-ig a CP vezetői - között megtalálhattuk az egykori Ellenzéki Kerekasztal sok pártot megjárt Varga Csabáját, a pártállami jogászszövetség egykori elnökét, dr. Jókai Lorándot, vagy a Németh-kormány szóvivőjét, dr. Bányász Rezsőt is- jól kihasználták a kormányzat, és a parlament hibás lépéseit, dr. Kemény László „keményen” bírált, s a sajtó örömmel adott szavainak teret. 1994-98 között meg jól lobbiztak, ebben nyilván jelentős szerepet játszott, hogy dr. Kemény (az egykori politikai nevelde rektor-helyettese) volt tanítványai körében népszerű, s 1994-98 között nem egy miniszter fordult meg a CP ülésein.
 Közben, 1993-ban a Hazafias Népfront utódszervezete, a Társadalmi Egyesülések Szövetsége (TESZ) is megpróbálkozott egy saját irányítású összefogás megszervezésével. A Civil Tömörülések Országos Fóruma (CTOF) is rövid életűnek bizonyult, mert vezetőik –bár tapasztalt mozgalmárok!- nem voltak képesek együttműködni, hanem mindegyikük a másik kettő alávetésére törekedett!
  Az 1994-es kormányváltás után a TÁKA, a TÉT (és duplikátja a Civil Parlament) és a TESZ (és pandantja, a CTOF) ismételten egy újabb formáció létrehozásán mesterkedett, ám nem volt képes megegyezni, ezért meghívták maguk közé az Állampolgári Jogvédő Ligát. A Liga vezetői –önmaguk megerősítésére- javasolták a nagycsaládosok, a nyugdíjasok, a munkanélküliek, és más szervezetek meghívását, majd kitalálták az ABC- sorrendben haladó soros elnöki rendszert (ezáltal az ÁJL kezdte az elnöklést!), és - az EBESZ-nél később alkalmazott- delegálási módszert (a volt, a hivatalban lévő, és a következő soros elnök alkotja a tárgyalási delegációt), amely lehetetlenné tette egymás legyőzését. Csak ezért jöhetett létre a Civil Kerekasztal (CK), amelyből a TÁKA kivonult ugyan, és a „megkettőzött” tagságot a résztvevők megszüntették, de a működés során partnerré váltak a reálértelmiség, a nyugdíjasok, a nők, a környezetvédők szervezeteivel együtt.
  Bányai Péter (Jogvédő Liga) volt az első soros elnök, aki nemcsak a rendszerváltoztatás utáni első (és azóta is utolsó!) kormányfői fogadást harcolta ki a civileknek, de azt is elérte, hogy a CK részt vehetett a Társadalmi Gazdasági Megállapodás előkészítő (addig tripartid rendszerben folyó) tárgyalásain.
  A Civil Kerekasztal a civil érdekérvényesítés intézményesített formája kívánt lenni , melyek tagjai teljes önállóságukat megtartják, ám együttműködnek a társadalom egyes rétegeit, csoportjait érintő kérdések megvitatásában, közvetítésében és érvényesítésében. A koncepció kidolgozója ismét Bányai volt.
 Azt, hogy a CK mégsem vált azzá, ami lehetett volna, annak a „három nagy” ismételt marakodása volt az oka. Azt még csak túlélte, hogy a Kiszely Imréné (SEÉSZ) által előkészített, a Parlament Felsőházi Termében megtartott találkozón –egyeztetés nélkül!- végig Havas Miklós elnökölt, és Kemény László volt a vezérszónok, de azt már nem, hogy Havas Miklós nem adta át a soros elnöki tisztet dr. Bányász Rezsőnek, a TÉT akkori társelnökének! A marakodó népfrontosok ismét adtak Civíliának!
oldal tetejére...