Kultúra

Görbe tükör

A Gödör klubbot körülövező kerítésen június 16 és július 9-e között tekinthették meg az érdeklődők, a Látlak – és te engem?- című kiállítást. A helyszínválasztás már maga jellegzetes, hiszen a fényképeken hajléktalanok szerepelnek, ahogy láthatatlanul körülövezik hétköznapjainkat.
Valószínűleg több állampolgárnak a telefonjában rengeteg fénykép van embertársainkról, amint épp nyilvános helyen kénytelenek álomra hajtani fejüket, vagy épp ott végzik el biológiai szükségleteiket. Mi, járókelők gyakran érezhetjük úgy, hogy elkaptunk egy extra pillanatot a fedél nélküliek életéből. Ám sokkal jellegzetesebb képet tudnak ők maguk alkotni saját világukról. A Lát-lak Alapítvány felhívása alapján hajléktalanok jelentkezhettek egy programra, melyben saját világukat örökíthették meg fényképezőgép segítségével. Az alapítvány egyik célja bemutatni, milyen az utcai élet nyáron. A hajléktalanok problémája a szép idővel sem szűnik meg, nem csak a hideg ellen kell védekezniük, a tisztálkodás nyáron súlyosabb probléma a kórokozók miatt. Emellett a személyes kapcsolatok élességére is fókuszáltak az ideiglenes fényképészek. Az utcán lakók között élesebbek a farkastörvények, és a szolidaritás fogalma kihalóban van szűk társadalmukban. A segítő szándékot embertársaiktól már épp elfelejtenék, ám pár hét múlva mégis felragyoghat egy kis reménysugár a piszkos Moszkva téri telefonfülke ablakán. A kiállítás mellett a Lát-lak alapítvány adománygyűjtést is szervez a Gödör klubba. A várt tarisznya a fedél nélküliek egyetlen stabil kiegészítője, hiszen ebben hordják állandóan változó értékeiket. Az adomány táskák egyéb alternatívát jelentenek, hiszen egy már nem használt táskába bármilyen ajándék ruhanemű elrejthető. A fényképsorozat tud a leghitelesebben rámutatni a fénykép-alanyok hangulatára. Mivel maguk közül való készítette a felvételt, a hajléktalanok nem érezték szükségét pózolásnak, megjátszott szenvedésnek, túlzott kilátástalanságnak. Ellenben személyiségük megőrzésének próbatételei erőteljesen kijönnek a fényképeken. Született olyan kép, amely a szorult helyzet alattomos kihasználásának pillanatát örökíti meg, mikor is a mankós fekete, vígan sétál le a lépcsőn segédeszközét lóbálva. Mégis a rossz sorsra jutottak közül is akad olyan, aki megmarad a becsület útján, aki nem hazugságokkal kéreget, aki munkával szeretné megkeresni kenyerét, csak lehetőséget nem adnak neki hozzá. A legtöbb fedél nélküli tagadja sorsát, és nagyzolva blőd állításokkal traktálja a járókelőket, ám mégis akad néhány - akik a fényképeket készítették – aki nem takargatja saját helyzetüket. Ki mernek állni a kamera eddig nem látott oldalára, és meg merik mutatni azt, ami fölött a jóérzésű szemet huny. Erre pont ezért van szükség, mert amíg a hajléktalan problémát úgy kezeli az utca embere, mintha nem is lenne, addig a helyzet biztos, hogy mélyebbre ássa gyökereit. És? - teszi fel cinikusan a kérdést a Kedves olvasó, ő vajon hogy tud tenni a helyzet javulásáért? A Lát-lak alapítvány azért szervezett adománygyűjtést, hogy az érdeklődőknek a tudatáig eljusson az adakozás lehetősége. Rengeteg civil szervezet juttatja el a legszegényebbeknek a már nem hordott ruhát például. De talán, a kiállítás még ennél is fontosabb üzenete; az utcán zajló párbeszéd fontossága. A saját embertudat megszerzése felé az az első lépés, hogy a sajnálatra méltót homo sapiensként kezeljék a körülötte lévők. Ezáltal talán ő is újra tudja tisztelni önmagát, és minden követ megmozgat, hogy változtasson állati sorsán.
Zsoldos Alexandra
oldal tetejére...