Az egészség fizikai szinten fájdalommentes állapot

A HOMEOPÁTIA TÖRTÉNETE

HOMEOPÁTIA egy a potenciált gyógyszerekkel gyógyító önálló orvostudomány, amely természetes alapanyagú, a növények, ásványok és állatok birodalmából származó - szabályosan törzskönyvezett - gyógyszereket alkalmazza, amelyeket speciális módon - potenciálással - készítenek. Jelenleg kb. 2700 ilyen egykomponensű szert ismerünk. A homeopata egyénileg, testre szabottan, individuálisan választ gyógyszert, az ún. hasonlósági szabály értelmében.
 Magát a homeopátia (vagy másképp homöopátia) elnevezést két ógörög szóból alkották. A homöo- vagy homio- előtag azt jelenti: "egyenlő, hasonló", míg a patosz jelentése "kór, bántalom". Tehát a homeopátia jelentése, ”hasonló bántalom".
 A homeopátia legfontosabb alapelve - a hasonlót a hasonlóval lehet gyógyítani,- legalább 2500 éve ismert, ugyanis Hippokratész görög orvos, „az orvostudomány atyja” ekkor tett említést róla először. Gyakorlati módszerként azonban mindössze 200. éve alkalmazzák. Beszéltünk már a meisseni születésű Samuel Hahnemann német orvosról és gyógyszerészről (1755-1843) aki „újra” felfedezte a homeopátia elveit és törvényeit. Méltán tekintjük őt a modern homeopátia megalapozójának. Ismerkedjünk meg életével és munkásságával, ezzel adózva tudományos kutatómunkája emlékének. Hahnemann orvosnak tanult (később a gyógyszerészetet is kitanulta). Orvosi tanulmányainak elvégzése után rövid időn belül kiábrándult kora orvoslásának kíméletlen, tudománytalan, fájdalmas és egyenesen veszélyes módszereiből, egy időre felhagyott az orvoslással. Hogy eltartsa népes családját (8 gyermeke volt), írással és fordítással kereste kenyerét. 1790.-ben lefordította Cullen (neves skót orvos) cikkét a kínafakéreg alkalmazásáról; aki azt írta a kínafakéregről, hogy a malária gyógyításában érdemes használni. A kor szokásának megfelelően spekulatív módon megpróbálta kitalálni hozzá azt a magyarázatot, hogy a kínafakéreg kivonat keserű lévén, erősíti a gyomrot, és ezzel gyógyítja a maláriát. Hahnemann ezzel nem értett egyet, mert ő már volt maláriás és tudta, hogy ez idő alatt, ha volt olyan szerve, amelyik valamennyire egészséges, az a gyomra volt. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy a kínafakéreg csökkenti a testhőmérsékletet. Ebben részben igaza volt, mivel a kinin (a kínafakéreg fő hatóanyaga) ma is használatos lázcsillapító, azt azonban nem tudta, hogy a lázcsillapítók a normális testhőmérsékletet nem befolyásolják. Igazát úgy kívánta bebizonyítani, hogy irdatlan mennyiségű kínafa kivonatot vett be és várta, hogy lecsökkenjen a testhőmérséklete. Mivel az első adagok után nem hűlt ki, újabb és újabb adagokat vett be. Egy idő után nemhogy lehűlt volna, hanem számos tünet jelentkezett a szer hatására: szívdobogás, álmosság, váltakozó láz, hidegrázás és bőséges verejtékezés. A tünetek 2-3 óránként, rendszeresen ismétlődő rohamokban jelentkeztek. Hahnemann-nak sikerült előidéznie magán a malária valamennyi tünetét, anélkül, hogy maga a betegség fellépett volna. Amint felhagyott a kéreg fogyasztásával, a tünetek megszűntek. Így fedezte fel a hasonlóság törvényét: "hasonló a hasonlótól gyógyul". Ezután hozzákezdett a legkülönfélébb anyagok kipróbálásához, amelyekről feltételezte, hogy gyógyító hatásuk lehet. Több mint 100 anyaggal végzett kísérleteket saját magán, barátain és kollégáin, rendszeresen följegyezve az eredményeket, majd a vizsgált anyagokat homeopátiás szerek előállítására használta fel. Ezt az eljárást, melynek segítségével egészséges alanyokon idézett elő tüneteket, „proving”-nak, azaz "bizonyításnak" nevezte. Hahnemann első száz bizonyítási eljárását a mai napig legalább 2000 tudományosan végzett vizsgálat követett. Manapság ezeket gyógyszervizsgálatnak nevezzük 1796-ban jutott el odáig, hogy a kor egyik legnépszerűbb folyóiratában a Hufeland Journal-ban közzétette a homeopátiát bemutató cikkét: " Egy új elv kísérlete a gyógyszeranyagok gyógyító erejének fellelésére „címmel. Ezt az évet tekintik a homeopátia születési évének.
  Hahnemann, további életét is a homeopátiának szentelte. Egyrészt arra törekedett, hogy minél több anyagról kiderítse, hogy készíthető-e belőle homeopátiás gyógyszer. Közel 300 szert vizsgált meg, és közel 120 szernek írta le az ún. gyógyszerképét. Másrészt arra törekedett, hogy megtalálja azt a legkisebb hatóanyag mennyiséget, amely már nem toxikus, de még mindig hatásos. Eközben fejlesztette ki a homeopátiás gyógyszerek előállításnak ma is használatos nagyon speciális módját, a potenciálás-t. A homeopátia alapfilozófiáját Organon című könyvében foglalta írásba, melynek első kiadása 1810.-ben látott napvilágot, és amely még ma is a modern homeopaták (homeopátiás gyógymódot alkalmazók) bibliája. Hahnemann és követői az egyes anyagok által kiváltott tüneteket összegyűjtötték, lejegyezték, rendszerezték - ezek voltak a gyógyszerképek. A gyógyszerképeket a Materia medica néven ismert könyvben foglalták össze. Hahnemann-t gyógyszerész kollégái állandóan támadták, mivel saját maga állította elő gyógyszereit, konkurenciát jelentve számukra. Ennek ellenére nagyon sok tanítványa és hatalmas praxisa volt: nagyon sok beteg járt hozzá hazájából és külföldről egyaránt. 1830.-ban meghalt a felesége. A gyászévek alatt megismerkedett egy ifjú francia művésznővel, Melanie d’Hervilly-vel, aki közel 50 évvel volt fiatalabb nála, és a feleségül vette. Melanie magával vitte Párizsba, ahol többé nem üldözték, tisztelték, nagyon sok betege és tanítványa volt. Melanie volt az egyik legjobb tanítványa, évekig dolgoztak együtt, egészen Hahnemann 1843.-ban, 88. éves korában bekövetkezett haláláig. Hahnemann-t a párizsi Per Lachaise temetőben helyezték nyugalomba.

A homeopátia mai helyzete

 A 200. éves homeopátia az egész világon ismert és egyre elismertebb gyógymód. Európában, az amerikai kontinens számos országában, Dél- és Dél-kelet Ázsiában, valamint az afrikai országokban is alkalmazzák. Kontinensünkre vonatkozó jelentőségét mutatja az Európai Unió határozata az Európai Homeopátiás Gyógyszerkönyv kiadásáról és az Európai Gyógyszerkönyvi Bizottság létrehozásáról, amelybe valamennyi európai állam - így hazánk is - meghívást kapott. Ugyanezen intézkedés része, az Európai Bizottság a Homeopátiáért létrehozása, amely irányelveket dolgoz ki az Európai Unió tagállamai számára a homeopátiával kapcsolatos kutatásokra és a homeopátia oktatására vonatkozóan. 1996-ban egy görög (nem orvos) homeopata, Giorgios Vithoulkas alternatív Nobel-díjat kapott. Ő fogalmazta meg az egészség igazán hiánytalan definícióját:
"Az egészség fizikai (testi) szinten egy fájdalommentes állapot, ami jó közérzetet biztosít; emocionális (érzelmi) szinten vágy - és indulatmentesség, mely a derű, nyugalom és békesség kreatív állapotához vezet; mentális (szellemi) szinten, pedig megszabadulás az önösségtől és egoizmustól, ami jóságot eredményez.”
Furdy
oldal tetejére...