Nem az számít, hogy milyen helyzetbe kerülünk…

hanem az, amit benne teszünk

Amíg nem a másik oldalon állunk, bele sem gondolunk, naponta mennyi nehézséggel kell megküzdenie egy megváltozott munkaképességű embernek. Erről beszélgettünk Bernáthné Székely Julianna rehabilitációs gazdasági szakértővel.

Kétszer többet kell bizonyítani

 Bernáthné Székely Julianna tizenhárom éve él látásmaradvánnyal – de ezt soha nem problémaként, hanem megoldásként élte meg. A több mint egy évtized alatt öt diplomát szerzett, jó néhány nyelvből vizsgázott, az egész életen át tartó tanulás (Life Long Learning) számára életforma. Rehabilitációs gazdasági szakértőként keményen fogalmaz: „Egy megváltozott munkaképességű embernek akkor van esélye a munkaerőpiacon, ha kétszer annyi szakmát, diplomát, nyelvvizsgát, tudást tud felmutatni, mint egy egészséges.”

Előítélet és távolságtartás

 Magyarországon mintegy nyolcszázezer megváltozott munkaképességű ember él. Csupán alig 10 százalékuk dolgozik, szemben az Európai Unióval, ahol 40-50 százalék a foglalkoztatási ráta. A konvergencia program része az is, hogy a megváltozott munkaképességű emberek hazai foglalkoztatási szintjének közelíteni kell az unióshoz. Amíg ezt nem teljesítjük, nem vezethetjük be a közös valutát. „Hazánkban a fogyatékos emberek foglalkoztatási esélyeit számos tényező rontja. A legtöbben alulképzettek, szakmai ismereteik elavultak, szociális hátterük bizonytalan, személyiségük labilis. A munkáltatók sem kapkodnak a fogyatékos munkavállalók után, attól tartva, hogy a munkahely jelentős költségekkel járó átalakítását kell elvégezniük. A tartósan akadályozott emberek foglalkoztatását tovább nehezítik az épített környezet hiányosságai – az unió 2010. december 31-ig meghosszabbította a közintézmények akadálymentesítési határidejét –, valamint az egyenlő bánásmód elvét nem kellően érvényesítő jogszabályok, foglalkoztatáspolitikai intézkedések is – magyarázza. – Előítélet és távolságtartás jellemzi Magyarországot, ami jelentősen befolyásolja a fogyatékos emberek életminőségét. Az unióban a megváltozott munkaképesség olyan foglalkoztatási hátrányt jelent, amely a megfelelő foglalkoztatáspolitikai intézkedésekkel, programokkal, támogatásokkal megszüntethető és megszüntetendő. A társadalmi beilleszkedés kulcsfontosságú eszköze a foglalkoztatás. Többek közt azért harcolunk, hogy a megváltozott munkaképességű emberek a nyílt munkaerőpiacon normál bérezésért képességeiknek és képzettségüknek megfelelő munkát végezhessenek.”

 Amióta 2010. január 1-jétől 177.600 forintról 964.500 forintra emelkedett a rehabilitációs hozzájárulás összege, egyre több cég foglalkoztat megváltozott munkaképességűeket. A cégek elkerülhetik a bírság befizetését, ha minden huszadik dolgozó után legalább egy megváltozott munkaképességűt alkalmaznak. „A vállalatoknak fel kell ismerniük, hogy számos előnnyel jár, ha megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatnak. Egyrészt a segély jellegű kiadások csökkenése megtakarítást jelent, másrészt több hozzáadott értéket, és megnövekedett uniós termelést” – összegzi Bernáthné Székely Julianna.

 A munkahelyen és a társadalomban is ugyanolyan fontos a kommunikáció – fűzi még hozzá –, az együttműködés, a közös gondolkodás és egymásra figyelés, úgy mint egy családban. Így lesz összetartó, versenyképes az ország. „Nem az számít, hogy milyen helyzetbe kerülünk – idézi Aldous Huxley-t –, hanem az, amit benne teszünk.

Fáska Ágnes
oldal tetejére...