Jó a magyar a háznál!

A takarékszövetkezetek – sajátos helyzetükből adódóan – a pénzügyi-gazdasági válság idején is bizonyították, hogy a vidék finanszírozásában meghatározó és stabil a helyük, szerepük. A mintegy 120 takarékszövetkezetet tömörítő Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) 1990 óta tölti be integrátori feladatát, s az elmúlt másfél évtizedben fokozatosan váltak versenyképes szereplővé a benne résztvevő takarékszövetkezetek. Varga Antal, az OTSZ ügyvezető igazgatója nagy erőnek tartja, hogy az csaknem 1800 fiókból álló takarékszövetkezeti hálózat révén az ország minden pontján elérhetőek a banki szolgáltatások.
Mi az oka annak, hogy a takarékszövetkezet jobb gazdája az elhelyezett tőkének, mint a többi, kereskedelmi bank?
- Ha röviden válaszolhatok, azt mondanám, hogy nálunk óvatosabb a hitelpolitika, ugyanakkor kisebb a hitelaktivitás. Ennek érzékeltetésére had mondjak egy számadatot. Míg a takarékszövetkezetek 100 forint betétből ötven forint hitelt adtak ki, addig a kereskedelmi bankok száz forint betétre 140 forintot hiteleztek. Másfél évvel ezelőtt, a pénzvilág csődöt mondott, s ezekből a negatív folyamatokból a takarékszövetkezetek sem tudtak kimaradni. Ám az is tény, hogy az óvatosabb magatartás és hitelpolitika következtében egy sor előnyünk, pozitívum is származott. A pozitív eredmény abból adódik, hogy mi gyakorlatilag továbbra is likvid helyzetben vagyunk, s az ügyfeleket ki tudjuk szolgálni hitellel. Ezt mi kezdettől kommunikáltuk, de a válságnak köszönhető, hogy olyan ügyfelek is felkerestek bennünket, akikkel korábban nem volt kapcsolatunk. Mindez azt is eredményezte, hogy az integráció tudja hozni a tavalyi eredményt.
A Takarékszövetkezetek a vidék és a vállalkozások bankjaiként hogyan élték túl a válságot?
- A hitelállomány minőségén, a portfóliónkon mindenképpen meglátszott, hogy válságos időszakot élünk. Ez azt jelenti, hogy több lett az úgymond „rossz” hitel. Voltak, vannak ugyanis olyan ügyfelek, akik nem tudták, tudják a hiteleiket törleszteni, s ennek következtében romlott a portfóliónk minősége. S miután mi csupán a devizahitelek töredékét adtuk ki, így az árfolyamveszteség minimálisan jelentkezett. A kialakult pénzügyi válság hatására a kereskedelmi bankok nagy része forráshiánnyal küzd és jelentős devizahitel állománnyal rendelkezik, aminek a refinanszírozása komoly nehézségekkel jár. A Takarékszövetkezeti Integráció sokkal szerencsésebb helyzetben van a magyar bankrendszeren belül a többi bankhoz képest, az említett likviditási helyzet miatt. Mi úgy gondoljuk, hogy ebben a helyzetben mutatkozhat meg a takarékszövetkezeteknek és magának az Integrációnak az ereje. Az a speciális hely- és ügyfélismeret, amellyel a vidék bankjai rendelkeznek, komoly versenyelőnyt jelent egy olyan világban, amikor a bizalom a legnagyobb kincs. Az ügyfél közeliség és a személyes kapcsolat ugyanis bizalmat kelt, amit tovább erősíthet az a tény is, hogy a magyar magánszemélyek tulajdonában lévő takarékszövetkezetek működését nem befolyásolja, esetleg korlátozza egy külföldi székhelyű anyabank gazdasági helyzete. A szektor rendelkezik a szükséges termékpalettával és szakmai ismerettel, így már „csak” értékesíteni kell a termékeket, melyhez a takarékszövetkezeti központi szervek a továbbiakban is minden segítséget megadnak.
Továbbra is a forint alapú hitelekhez juthatnak hozzá elsősorban az Önök ügyfelei?
- Egyértelműen igen a válaszom. A forint hitelnél nincs árfolyamkockázat, így az ügyfélnek is kiszámíthatóbb a hitelpolitikánk. Mondják persze, hogy a forinthitel drága hitel, de az elmúlt évtizedben bebizonyosodott, hogy a deviza hitelek hosszabb távon drágábbak. Az árfolyamkockázat annak a kockázata, hogy a hitelünk devizájának árfolyama változik, ingadozik. Pontosabban ez azért jelent nekünk kockázatot, mert forintban fizetjük vissza a devizában jegyzett hitelt. A forintban befizetett havi törlesztést a bank átváltja az adott devizanemre, így a konverzió (átváltás) miatt keletkezik az árfolyamkockázat.
Jelen gazdasági helyzetben a Takarékszövetkezetek is szigorítják a hitelelbírálást?
- Abban az értelemben van némi szigorítás, hogy egy újabb kockázati tényező jelent meg a piacon, s ez pedig a válság okozta nem fizetési kockázat. Ha egy korábban jól működő vállalkozás bekerül ebbe a nem fizetési spirálba, akkor tíz hónap múlva valószínűleg csődbe kerül. Éppen ezért, a hitel bírálatakor ezzel a szemponttal is bővíteni kell az ügyletet, ám ez nem jelenti azt, hogy sokkal szigorúbbá váltunk. Köznyelven szólva, egyrészt az anyagiak csökkenése okoz nehézségeket, másrészt a banki szakma presztízse sokat veszített korábbi fényéből. Ami az anyagiakat illeti, az összes betétállományt nem tudtuk növelni az elmúlt évihez képest. Ez abból adódott, hogy a kereskedelmi bankok likviditási éhsége „őrült” kamatversenyt gerjesztett. Ebbe persze, a takarékok is beszállhattak volna, de csak a haszonért mi nem tettük, s nem is nőtt a betétállomány. Ennél nagyobb veszteség az, amit általában a bankszektor elszenvedett, s ez a presztízsveszteség. Mi ugyan mindig is jeleztük a különbségeket a kereskedelmi bankoktól, de ez alól mi sem húzhatjuk ki magunkat. A bankok szavahihetősége itt-ott megkérdőjeleződött, ezért is vált szükségessé az etikai, Magatartás Kódex megírására. Fontos továbbá hangsúlyozni, hogy a takarékok az egyetlen magyar kézben lévő bankcsoport. Mi nem sorszámmal, hanem név szerint szólítjuk az ügyfelet a pulthoz. A kölcsönös ismertség kötelez, s ez a kockázatot is csökkenti. Lényegesen nagyobb a bizalmi index, aminek van egy olyan pozitív hatása is, hogy az a termék, amit eladunk, az két év múlva sem módosul. A Takarékszövetkezetek – bár ezt banki kapcsolatokban ritkán emlegetik – morálisan is kötődnek az ügyfelekhez. Azt szoktuk mondani, hogy a név, az ismertség kötelez. Ez pedig egyfajta morális kötelezettséget is feltételez mindkét fél részéről, ami egyértelműen tetten érhető a takarékszövetkezeteknél.
Mi a véleménye a vidékfejlesztés és a pályázati pénzek előfinanszírozásáról, amikor ez egyetlen banknál sem megy át a hitelbíráláson?
- Szerintem kissé túlzó a kérdésben feltett állítás, miszerint egyetlen banknál sem megy át az előfinanszírozás. Nálunk nem tapasztaljuk, hogy nem megy át a bírálaton az ilyen ügylet. Ügyfele válogatja, de a Takarékszövetkezetek nagyon sok pályázatot finanszíroznak előre, így az agrár-, a Leader programok előfinanszírozásában is jelentős részt vállalunk. Nekünk alapvetően a kis- és középvállalkozókkal van szoros kapcsolatunk. Mi az ő méretükkel vagyunk egy szemmagasságban. Ez vonatkozik az önkormányzatokra, a falvak és a kisvárosok önkormányzataival állunk üzleti kapcsolatban. Itt mindenképpen szeretnénk tovább bővíteni a piacunkat. A Széchenyi kártyában piacvezetők vagyunk, a Gazda kártyában pedig egyeduralkodók. Az előző az ipari, a másik az agrár kkv-knak szóló termékünk. Ez utóbbit az is segíti, hogy az Agrár-vállalkozási Hitelgarancia Alapítvánnyal kifejezetten jó a kapcsolatunk. Szinte mindegyik tagunk dolgozik az alapítvánnyal, amely viszont garanciát biztosít a különböző pályázati programok hitelezésénél. A Takarékbank katalizátor szerepet tölt be, így a működés rugalmas és gyors. Apropó, hogy szalad az idő: tavaly volt 20 éves a Takarékbank. A központi pénzintézetünk nagyon jól hasznosítja a szabad pénzeszközt, pozitív a termékfejlesztő tevékenysége, de minden szabályozási, üzletmeneti kérdésben partnere a tagoknak. S ami tény: ez az egyetlen többségi magyar tulajdonban lévő kereskedelmi bank az országban. A válságban egyébként az is világossá vált a számunkra, hogy el kell felejtenünk a globális és a multinacionális méretek egyeduralmát. A lokális, a helyi erőknek is van jövőjük, jó a magyar a háznál. Ezt üzenik a takarékszövetkezetek, s így vágtunk a 2010-es évnek is.
A civil szektornak – amely ma már piaci tényező – nincs bankja, a „vállalkozások” közé sorolva esélytelen a hitelekre. Szeretnék-e, ha ez a pályázati pénzekből fenntartott hatalmas társadalmi réteg Önökhöz fordulna előfinanszírozásért, illetve a Takarékszövetkezetekben vezetné a számláját?
- Nekünk minden egyes ügyfél fontos. Természetes, hogy szeretnénk ezt a széles társadalmi réteget is a Takarékszövetkezetek ügyfeleiként látni. A civil szektor tagjai is ott élnek, ahol a Takarékszövetkezetek működnek. S itt engedjen meg egy kis kitérőt. A nemzetközi és a hazai példák is azt mutatják, hogy a szövetkezet, mint szervezeti formáció sikeresnek és működőképesnek bizonyult a történelem során. Tevékenységüket mindvégig a szövetkezés alapelveinek - az önsegély, az önmagunkért való felelősség; az önkéntes tagság, az egy tag egy szavazat, és a demokratikus önkormányzatiság - gyakorlása jellemezte. Ezáltal a szövetkezetek kielégítették az emberek azon természetes igényét, hogy beleszólhassanak környezetük életének formálásába és a rájuk vonatkozó döntések hozzájuk minél közelebb, lehetőleg helyben szülessenek meg. A takarékszövetkezet népszerűségének és széles körű elterjedésének egyik oka tehát éppen az, hogy - más formájú pénzügyi intézményektől eltérően - nem csupán gazdálkodó szervezet, hanem egyben a tagok közössége is. Az ügyfelek gyakran maguk is tagjai, tulajdonosai a takarékszövetkezetnek, ami számos előnnyel jár: részt vehetnek a szövetkezet tevékenységében, részesedhetnek gazdálkodásának eredményéből, megválasztásuk esetén tisztséget tölthetnek be a testületekben, továbbá igénybe vehetik a tagok számára rendszeresített szolgáltatásokat - általában kedvezőbb feltételek mellett. Ennek alapján a civil társadalom is olyan pénzügyi partnert találhat a Takarékszövetkezetekben, ahol a kapcsolat nem korlátozódik a pénzügyi tranzakciók lebonyolítására.
Furdy
oldal tetejére...